Gondolkodtál már ezen?

Egy kicsi, elgondolkodtató írás neked…

Egy szürke hétköznap, egy délután, vagy csak pár óra- esetleg néha egy-egy telefon hívás?

Ez az amit idős, nehezen mozgó szüleidre áldozol? Csak úgy, mert a szüleid. Azért ,mert Ők a szüleid. Azért, mert nekik nem szürke hétköznapok, vagy délutánok vagy pár óra volt az életükből mikor Te a gyerekük lettél. Most is az vagy. Az Ő pici fiúk, pici lányuk. Sok mindent meg kellett tenniük azért, hogy Te felnőjél és olyan legyél, amilyet ők megálmodtak, szerettek volna. Az ő szemükben talán az lettél- majdnem.

Az élet útján sokat irányítottak Téged, hogy egy egész ember lehess, majd tovább add azt, amit tőlük kaptál a saját gyermekeidnek. Az idő elmúlt felettük, de még itt vannak köztünk.

Most rajtad a sor.

Te jössz. Furcsa az élet, mert most Ők olyanok mint Te voltál kicsinek. Megfordult a világ. Ők azok akik segítségre vágynak, szorulnak. Igen joggal mondhatod, hogy ez így nem igaz, hiszen Ők már túl vannak egy bizonyos koron és korántsem irányíthatóak úgy mint Te magad aki nem tudtál sem járni, sem beszélni sem önállóan bármit is csinálni ami az élethez hozzátartozik. Vagyis tényleg megfordult a világ!?…

Igen,- velük Neked sokkal nehezebb mint veled volt nekik. Mert Ők tudtak irányítani, míg te nem irányíthatod Őket, hiszen hosszú élet van mögöttük. Tele jó- rossz, jobb vagy rosszabb tapasztalatokkal. Mert az élet tanít. Tanította Őket és tanít most Téged.

Ők megmutatták Neked a helyes irányt. Neked már nem a helyes irányt kell, szabad megmutatni. Hanem abban amiben Ők élnek azt megkönnyíteni. Segíteni egy jó szóval, egy tevékenységgel. De azt is úgy, hogy ne sérüljön a már igen érzékeny lelkük.

Néha fáj ha úgy szólnak ,de ahogy Ők türelmesek voltak veled neked is annak kell lenned. Sőt! Az életük során sok mindenen keresztül mentek már amiben sok jó érzés, vagy rossz érzés volt és persze sok tapasztalat is. Amiből jelenleg is táplálkoznak a szürke hétköznapjaikban. Kicsit lelassulva, feledékenyen. De azt nem felejtik el, hogy Te a kicsi gyermekük vagy még akkor is ha már hatvankodsz.

Segítségre szorulnak általad, mert másban Ők nem hisznek. Nincs már számukra bizalom senki iránt. Csak és csakis Te vagy akinek nyújthatják kezüket… Egy kimondatlan segítség ami megszínesíti a szürke hétköznapjaikat. Vedd észre . Mert ha már nem lesznek itt ezen a földön hiányozni fog neked is hogy HAZA mehess.